Traumás vállinstabilitás: okok, tünetek, diagnózis és kezelés
Mi az a traumás vállinstabilitás?
A traumás vállinstabilitás a vállízület egyik leggyakoribb sérüléses eredetű betegsége. Legtöbbször akut vállficam után alakul ki. A vállízület különlegessége, hogy az emberi testben ez rendelkezik a legnagyobb mozgásterjedelemmel. Ugyanakkor éppen emiatt sérülékeny is: a sekély ízületi vápa (glenoid) és a gömb alakú felkarcsontfej csak a lágyrészek – például a labrum, a szalagok és a rotátorköpeny – segítségével marad stabil helyzetben.
Egy erőteljes trauma azonban károsíthatja ezeket a struktúrákat, aminek következtében a váll instabillá válik. Ez nemcsak egyszeri ficamot, hanem ismétlődő, krónikus instabilitást is eredményezhet.
Kiváltó okok és mechanizmus
A traumás vállinstabilitás leggyakoribb oka a vállficam (luxatio humeri). Ez többféle baleset következtében alakulhat ki:
- sport közben történt esés vagy ütközés,
- közlekedési baleset,
- magasból való esés.
Az esetek több mint 90%-ában elülső ficam fordul elő, amikor a felkarcsontfej előre és lefelé mozdul ki a vápából.
Ficam során jellemző sérülések:
- Labrum szakadás (Bankart-lézió): a vápa porcos pereme szakad le,
- Csontos Bankart-lézió: a vápa csontjának egy része is kitörik,
- Hill-Sachs-lézió: a felkarcsontfejen benyomat sérülés keletkezik,
- Szalagsérülések: az ízületi tok és a szalagok megnyúlnak vagy elszakadnak.
Fiatal és aktív betegekben az első ficam után gyakran alakul ki ismétlődő instabilitás.
Traumás vállinstabilitás tünetei
Akut ficam esetén:
- hirtelen, erős vállfájdalom,
- a kar mozgásképtelensége,
- deformált vállkontúr,
- jellegzetes kényszertartás: a beteg kifelé forgatva, oldalra tartva tartja a karját.
Krónikus instabilitás esetén:
- visszatérő ficamok vagy „félficam” érzése,
- bizonytalanságérzet mozgásoknál, főleg fej fölé emelésnél vagy dobásnál,
- a váll „kicsúszik a helyéről”,
- vállgyengeség.
Másodlagos tünetek:
- tartós fájdalom,
- mozgásbeszűkülés,
- izomgyengeség,
- hosszú távon vállízületi arthrosis kialakulása.
Hogyan diagnosztizálható a traumás vállinstabilitás?
A diagnózis felállítása a beteg kórelőzményén, panaszain és a képalkotó vizsgálatokon alapul.
Klinikai vizsgálat:
- Instabilitási tesztek: Apprehension-teszt, Relocation-teszt.
Képalkotó módszerek:
- Röntgen: a ficam típusának és töréseknek a megállapítására,
- MRI vagy MR-artrográfia: a labrum, szalagok és tok sérüléseinek vizsgálatára,
- CT: a csontos eltérések (pl. Bankart, Hill-Sachs-lézió) pontos ábrázolására.
Kezelési lehetőségek
A kezelés célja a váll stabilitásának helyreállítása és az ismétlődő ficamok megelőzése.
Akut ficam kezelése:
- sürgős repozíció (visszahelyezés),
- rögzítés 1–3 hétig, életkor és aktivitás függvényében,
- fokozatos rehabilitáció.
Konzervatív kezelés:
- főleg idősebb vagy kevésbé aktív betegeknél javasolt,
- gyógytorna: rotátorköpeny és lapockastabilizáló izmok erősítése.
Sebészi kezelés: fiatal, aktív betegeknél vagy visszatérő instabilitás esetén indokolt.
Hill-Sachs-lézió kezelése: kitöltés vagy rotációs technika.
Rehabilitáció és prognózis
A kezelés után fokozatos, több lépcsős rehabilitáció szükséges:
- az első hetekben rögzítés, majd passzív, később aktív mozgások,
- célzott gyógytorna a rotátorköpeny és a lapocka izomzat erősítésére,
- a teljes sportterhelés műtét után általában 6–9 hónap múlva engedélyezett.
Prognózis:
Kezeletlen esetben az ismétlődő ficamok tartós instabilitáshoz és vállarthrosishoz vezethetnek. Fiatal sportolóknál a konzervatív terápia mellett magas a kiújulás esélye, ezért gyakran korai műtét javasolt, Idősebbeknél gyakran elegendő a konzervatív kezelés.
Gyakori kérdések
Mi váltja ki leggyakrabban a traumás vállinstabilitást?
Legtöbbször akut vállficam sport vagy baleset következtében.
Mindig szükséges műtét?
Nem. Idősebb, kevésbé aktív betegeknél a konzervatív kezelés hatékony lehet, de fiatal sportolóknál gyakran javasolt a műtét.
Mennyi idő a felépülés műtét után?
Általában 4–6 hónap rehabilitáció, teljes sportterhelés 6–9 hónap után.
Mi történik, ha nem kezelik a vállinstabilitást?
Ismétlődő ficamok, tartós fájdalom, izomgyengeség, hosszú távon arthrosis.