Rotátorköpeny-sérülés: tünetek és kezelési lehetőségek
A rotátorköpeny-szakadás a vállízület egyik leggyakoribb és legjelentősebb sérülése, amely komoly fájdalmat, mozgáskorlátozottságot és funkcióvesztést okoz. A rotátorköpeny négy izomból – a supraspinatus, infraspinatus, teres minor és subscapularis – és azok inaiból áll. Ezek a struktúrák biztosítják a váll stabilitását, valamint lehetővé teszik a kar finom mozgásait és erőkifejtését. Az inak sérülése különböző súlyossági fokban fordulhat elő: részleges, teljes és masszív szakadás formájában.
A sérülés típusai
Részleges szakadás
A részleges szakadás során az ín rostjainak egy része sérül, de az ín még kapcsolatban marad a felkarcsonttal. Ez általában fokozatosan alakul ki, gyakran krónikus túlterhelés vagy degeneratív folyamat következtében.
Tünetei: mérsékelt vállfájdalom, főként fej fölötti mozgásoknál, éjszakai panaszok, enyhe mozgásbeszűkülés. Bár kevésbé súlyos, a részleges szakadás idővel teljes szakadásba mehet át, ha nem kezelik.
Teljes szakadás
Teljes szakadás esetén az ín teljes vastagságában elszakad a csontról. Ez hirtelen trauma – például esés, vállficam vagy sportbaleset – után jelentkezik, de előfordulhat idős korban degeneratív elváltozás miatt is.
Tünetei: hirtelen fellépő, erős fájdalom, mozgásképtelenség, a kar oldalra emelésének képtelensége. A beteg gyakran érzi úgy, hogy a váll „használhatatlanná” vált.
Masszív szakadás
A masszív rotátorköpeny-szakadás több ín egyidejű elszakadását jelenti. Ez a legsúlyosabb forma, amely gyakran idősebb betegeknél vagy ismételt sérülések után alakul ki.
Tünetei: súlyos vállgyengeség, a kar emelésének és forgatásának teljes képtelensége, krónikus fájdalom. Ilyenkor sokszor a mindennapi élet alapvető tevékenységei is akadályozottak.
Kiváltó okok
A rotátorköpeny-szakadás hátterében több tényező állhat:
- Akut trauma: hirtelen esés, közlekedési vagy sportbaleset, vállficam.
- Degeneratív elváltozások: az életkor előrehaladtával romlik az inak vérellátása, a kollagénrostok elgyengülnek.
- Impingement szindróma: a vállcsúcs alatti tér beszűkülése miatt az inak tartós irritációnak vannak kitéve.
- Ismétlődő mikrotraumák: fej fölötti sportmozgások (pl. úszás, röplabda, tenisz), illetve fizikai munka során.
- Korábbi vállsérülések vagy műtétek: amelyek gyengítik az inak állapotát és fokozzák a sérülékenységet.
Tünetek és diagnosztika
A rotátorköpeny-szakadás tünetei a sérülés típusától függenek, de a legjellemzőbbek:
- vállfájdalom, amely mozgásra és éjszaka fokozódik,
- gyengeség és a kar emelésének nehézsége,
- mozgástartomány beszűkülése,
- akut esetben hirtelen, heves fájdalom és a kar mozgásképtelensége.
A diagnózis felállítása részletes anamnézis felvétellel és fizikális vizsgálattal kezdődik. Az orvos speciális teszteket alkalmaz (pl. Jobe-teszt, Drop arm teszt), amelyek az inak funkcióját vizsgálják. A pontos diagnózist képalkotó vizsgálatok erősítik meg:
- Ultrahang: gyors, költséghatékony módszer, jól kimutatja a részleges és teljes szakadást.
- MRI: a legpontosabb vizsgálat, részletesen ábrázolja az inak állapotát, a szakadás nagyságát és a környező szövetek érintettségét.
- Röntgen: közvetve segíthet, ha meszesedés vagy csontfelrakódás okozza a panaszokat.
Kezelési lehetőségek
A kezelés megválasztása függ a szakadás típusától, a beteg életkorától, aktivitási szintjétől és az elvárt funkciótól.
- Részleges szakadás: többnyire konzervatív kezelés elegendő. Ez magában foglalja a fájdalomcsillapító és gyulladáscsökkentő gyógyszereket, fizioterápiát, gyógytornát és életmódváltást.
- Teljes szakadás: fiatal, aktív betegeknél gyakran műtét szükséges. Az artroszkópos rotátorköpeny-rekonstrukció során az ínat visszarögzítik a csonthoz. Idősebbeknél a konzervatív kezelés is választható, de maradhat tartós funkcióvesztés.
- Masszív szakadás: rekonstrukció sokszor nehéz vagy lehetetlen. Ilyenkor szóba jöhet ínátültetés (tendon transfer), illetve súlyos esetben reverse vállprotézis beültetése.
Rehabilitáció és prognózis
A rotátorköpeny-szakadásból való felépülés hosszadalmas folyamat. Konzervatív kezelés esetén a tünetek enyhülése több hónapot igényelhet, és elengedhetetlen a rendszeres gyógytorna.
Műtét után a rehabilitáció szakaszosan zajlik:
- Immobilizáció: az első 4–6 hétben a váll rögzítése szükséges.
- Passzív mozgatás: a gyógytornász vezetésével, fokozatosan.
- Aktív mozgás és izomerősítés: általában 8–12 héttől kezdődően.
- Teljes terhelés: a műtét után 6–12 hónappal érhető el.
A prognózis a sérülés mértékétől és a kezelés időzítésétől függ. Korai diagnózis és megfelelő rehabilitáció mellett jó funkcionális eredmények érhetők el. Kezeletlenül azonban a sérülés romolhat, tartós vállfunkció-csökkenéshez vezethet.
Gyakori kérdések – Rotátorköpeny-szakadás
Mi a különbség a részleges és a teljes rotátorköpeny-szakadás között?
Részlegesnél csak az ín egy része sérül, teljesnél az ín teljes vastagságában elszakad a csontról.
Milyen tünetek utalnak rotátorköpeny-szakadásra?
Hirtelen vagy fokozatosan kialakuló vállfájdalom, gyengeség, mozgásbeszűkülés és a kar emelésének nehézsége.
Mindig szükséges a műtét?
Nem. Részleges szakadás konzervatív terápiával is gyógyulhat, teljes szakadásnál viszont gyakran műtét indokolt, különösen fiatal és aktív betegeknél.
Mennyi ideig tart a rehabilitáció műtét után?
Általában 6–12 hónap, a fokozatos mozgásvisszaállítással és gyógytornával együtt.