Elülső keresztszalag sérülés: tünetek, diagnózis és kezelési lehetőségek

A térdízületet négy fő szalag stabilizálja: a belső és külső oldalszalag, valamint az elülső (ACL) és a hátsó keresztszalag (PCL). Ezek közül az ACL a legfontosabb stabilizátor, amely:

  • megakadályozza a sípcsont előrecsúszását a combcsonthoz képest,
  • védi a térdet a csavaró mozdulatoknál,
  • biztosítja a sportmozgások közbeni kontrollt.

Az ACL sérülése a leggyakoribb térdszalag-sérülés, amely nemcsak sportolóknál, hanem hétköznapi aktivitás során is előfordulhat – például rossz lépés, esés vagy közlekedési baleset következtében.

A legtöbb esetben az ACL-szakadás kontaktus nélküli sérülés, azaz nem ütközés okozza, hanem egy rossz mozdulat:

  • hirtelen irányváltás futás közben,
  • hirtelen fékezés, megállás,
  • ugrás utáni rossz talajfogás,
  • térd túlfeszítése,
  • ritkábban közvetlen ütés (pl. ütközés sportban, baleset).

A sérülés gyakran egy pattanó hanggal és azonnali fájdalommal jár. Nem ritka, hogy az ACL-szakadás meniscus sérüléssel vagy más szalagsérüléssel együtt jelentkezik.

  • Sportolók: főként labdajátékokban (foci, kézilabda, kosárlabda, tenisz) és síelésnél.
  • Fiatal, aktív felnőttek: 15–35 éves korosztályban a leggyakoribb.
  • Nők: 2–8-szor nagyobb kockázat, anatómiai (szélesebb medence, kisebb szalagvastagság) és hormonális tényezők miatt.
  • Amatőr sportolók: a helytelen edzés-technika, rossz cipő, nem megfelelő bemelegítés növeli a rizikót.

Az ACL-szakadás jellegzetes tünetekkel jár:

  • Pattanó hang a sérülés pillanatában – sok beteg ezt pontosan fel tudja idézni.
  • Hirtelen, erős fájdalom a térdben.
  • Azonnali duzzanat (ízületi bevérzés – hemarthros), jellemzően néhány órán belül.
  • Instabilitásérzés: a beteg úgy érzi, hogy „kicsúszik” a térde, különösen futásnál, fordulásnál.
  • Mozgásbeszűkülés: a térd hajlítása és nyújtása nehezített.
  • Járásképtelenség a sérülést követő első napokban.

Krónikus következmények, ha nem kezelik:

  • visszatérő instabilitás,
  • meniscus- és porckárosodás,
  • korai térdízületi arthrosis.

1. Kórelőzmény
Az orvos kikérdezi a sérülés mechanizmusát – tipikus a hirtelen irányváltás, pattanó hang, azonnali duzzanat.

2. Fizikális vizsgálat

  • Lachman-teszt – a legérzékenyebb; a sípcsont előrecsúszását vizsgálja.
  • Elülső fiók-teszt – hasonló, de kevésbé megbízható.
  • Pivot-shift teszt – a rotációs instabilitást mutatja.

3. Képalkotás

  • Röntgen: kizárja a csontsérülést.
  • MRI: az arany standard, pontosan ábrázolja az ACL szakadását és az esetleges társuló meniscus- vagy porcérintettséget.

4. Artroszkópia
Ha bizonytalan a diagnózis, artroszkópos vizsgálattal közvetlenül látható a sérülés – és azonnal kezelhető is.

Az ACL-sérülés kezelése függ:

  • a beteg életkorától,
  • aktivitási szintjétől,
  • a sérülés súlyosságától,
  • társuló sérülésektől (meniscus, oldalszalag).

Javasolt:

  • idősebb, kevésbé aktív betegeknél,
  • ha nincs jelentős instabilitás.

Módszerek:

  • jegelés, pihentetés, térdrögzítő,
  • fájdalom- és gyulladáscsökkentő gyógyszerek,
  • gyógytorna: quadriceps és hamstring erősítése, egyensúlyfejlesztés, propriocepciós tréning.

Hátránya: a térd instabil maradhat, és nő a porckárosodás kockázata.

ACL-rekonstrukció a leggyakoribb módszer:

  • a sérült szalagot saját ínnal (autograft) vagy donorból származó ínnal (allograft) pótolják,
  • leggyakrabban használt graftok: patella-ín vagy hamstring-ín.
  • a műtét artroszkópos technikával történik, kis metszéseken keresztül.

Indikáció:

  • fiatal, aktív betegek,
  • sportolók,
  • krónikus instabilitást okozó sérülés.

Az ACL-sérülés utáni rehabilitáció kulcsfontosságú, műtéti és konzervatív kezelés után egyaránt.

  • jegelés, duzzanatcsökkentés, fájdalomkontroll,
  • óvatos mozgásgyakorlatok a merevség elkerülésére.
  • teljes mozgástartomány visszanyerése,
  • quadriceps és hamstring erősítés,
  • egyensúly- és koordinációs gyakorlatok.
  • futás, ugrás, sport-specifikus edzés.
  • általában 6–9 hónap után, de versenysportban gyakran 12 hónap szükséges.

műtét után a térd stabilitása jól helyreállítható,

ugyanakkor az érintett térdben nagyobb a korai arthrosis kockázata, mint ép szalag esetén.

Az elülső keresztszalag sérülés a leggyakoribb és legjelentősebb térdszalag-sérülés, amely gyakran sportolás közben következik be. A tünetek – pattanó hang, hirtelen fájdalom, duzzanat, instabilitás – alapján hamar gyanítható. A pontos diagnózist MRI-vel állítják fel. A kezelés konzervatív vagy műtéti lehet, a beteg életkorától és aktivitásától függően. A rehabilitáció elengedhetetlen a sikeres gyógyuláshoz, a sporthoz való visszatérés általában fél–egy éven belül lehetséges.

Időben felismert és megfelelően kezelt ACL-sérülés esetén a legtöbb beteg teljes értékű életet élhet, és visszatérhet a sporthoz.

Gyakori kérdések

Minden ACL-szakadásnál szükséges a műtét?

Nem. Idősebb vagy kevésbé aktív betegeknél a konzervatív kezelés is hatékony lehet. Fiatal, sportoló pácienseknél azonban a műtét a legjobb választás.

Mennyi idő a felépülés ACL-rekonstrukció után?

Általában 6–9 hónap, de élsportolóknál gyakran 12 hónap szükséges a teljes terheléshez.

Mi történik, ha nem kezelik az ACL sérülést?

Krónikus instabilitás, ismételt ficamok, meniscus- és porckárosodás, valamint korai térdarthrosis alakulhat ki.

Melyik graft a legjobb ACL pótlásra?

Leggyakrabban a patella-ín és a hamstring-ín graftot használják. A választás az orvos tapasztalatától, a beteg igényeitől és anatómiai tényezőktől függ.

Scroll to Top