Befagyott váll szindróma (adhesiv capsulitis): okok, tünetek és kezelés

A befagyott váll szindróma jellemzően 1,5–3 év alatt zajlik le, három jól elkülöníthető fázisban:

  1. Fájdalmas szakasz (3–6 hónap): fokozatosan erősödő vállfájdalom, amely éjjel is fennáll, gyakran zavarja az alvást.
  2. Merev szakasz (6–12 hónap): a fájdalom mérséklődik, de a mozgás drámaian beszűkül. A beteg nem tudja a karját a háta mögé tenni vagy fej fölé emelni.
  3. Olvadási szakasz (6–12 hónap): a mozgástartomány lassan javul, a panaszok enyhülnek, de a teljes funkció nem mindig áll helyre.

A betegeknél a következő panaszok figyelhetők meg:

  • állandó, makacs vállfájdalom,
  • éjszakai fájdalom, alvászavar,
  • fokozatosan beszűkülő mozgástartomány, különösen kifelé forgatásban és hátrahúzásban,
  • vállmerevség, amely megnehezíti a mindennapi életet,
  • izomgyengeség a fájdalom és a használat hiánya miatt.

A diagnózis alapja a klinikai vizsgálat: a befagyott vállban az aktív és passzív mozgások egyaránt beszűkültek, ami megkülönbözteti más betegségektől, például a rotátorköpeny-szakadástól.

Képalkotó vizsgálatok:

  • Röntgen: segít kizárni az arthrosist vagy meszesedéseket,
  • MRI: kimutatható a tok megvastagodása, lágyrészeltérések,
  • Ultrahang: rotátorköpeny-ín sérülések elkülönítésére.

Előrehaladott esetben már a hajmosás, öltözködés vagy a tárgyak emelése is komoly nehézséget jelenthet.

A kezelés célja a fájdalom enyhítése és a mozgástartomány helyreállítása.

Konzervatív terápia:

  • fájdalom- és gyulladáscsökkentő gyógyszerek,
  • kortikoszteroid injekciók a gyors fájdalomcsillapítás érdekében,
  • fizioterápia (TENS, ultrahang, hőkezelés),
  • gyógytorna, amely kíméletes nyújtással és mozgásterápiával segíti a gyógyulást.

Invazív beavatkozások:

  • ízületi distensio (hidrodilatáció), amikor sóoldattal tágítják a tokot,
  • manipuláció altatásban, amely során az ízületi letapadásokat fellazítják,
  • artroszkópos tokfelszabadítás, súlyos és makacs esetekben.

A befagyott váll szindróma gyógyulása hosszadalmas, gyakran több mint egy évet vesz igénybe. A prognózis általában jó: a legtöbb beteg visszanyeri a váll funkcióját, de előfordulhat maradandó mozgáskorlátozottság.

A rendszeres gyógytorna és a megfelelő fizioterápia kulcsszerepet játszik a felépülésben, és hozzájárul a kiújulás megelőzéséhez is.

A befagyott váll egy gyakori vállbetegség, amely az ízületi tok megvastagodásával és merevségével jár. Bár az 1,5% gyakoriságú befagyott váll szindróma sokszor magától is javul, a gyógyulás hosszú folyamat. A betegek aktív részvétele – a gyógytorna és a rehabilitáció pontos követése – nagyban meghatározza, mennyire sikerül visszanyerni a fájdalommentes mozgást és a teljes életminőséget.

Gyakori kérdések – befagyott váll szindróma

Mennyi ideig tart a befagyott váll szindróma?

Általában 1,5–3 év, három fázison keresztül.

Kialakulhat-e a másik vállban is?

Igen, az esetek 10–20%-ában a másik váll is érintett lehet.

Segít a gyógytorna a teljes felépülésben?

Igen, a rendszeres gyógytorna a leghatékonyabb módszer.

Mindig szükséges műtét?

Nem. A legtöbb eset konzervatív terápiával jól kezelhető. Műtét csak súlyos, tartós panaszok esetén indokolt.

Scroll to Top