Patellofemoralis szindróma: az elülső térdfájdalom leggyakoribb oka fiataloknál

A térdfájdalom az egyik leggyakoribb mozgásszervi panasz, amely a fiatal, aktív embereket éppen úgy érintheti, mint az idősebbeket. A fiatal felnőttek és serdülők körében azonban van egy jellegzetes kórkép, amely az esetek nagy részéért felelős: ez a patellofemoralis szindróma (PFPS), más néven elülső térdfájdalom szindróma.

A PFPS lényege, hogy a térdkalács (patella) és a combcsont (femur) közötti ízületben túlterhelés, instabilitás vagy tengelyeltérés miatt fájdalom és kellemetlen érzés alakul ki. A betegség önmagában nem életveszélyes, de hosszan tartó panaszokat okozhat, és kezelés nélkül porckárosodáshoz (chondromalacia patellae) vagy később akár arthrosishoz is vezethet.

Ebben a cikkben közérthetően végigvesszük a PFPS okait, tüneteit, diagnózisát, kezelési lehetőségeit, és tippeket adunk a megelőzéshez is.

Ahhoz, hogy megértsük a PFPS kialakulását, érdemes tisztázni a térdkalács funkcióját. A térdkalács egy kis, háromszög alakú csont, amely a térd elülső részén található. Fő feladata, hogy:

  • javítsa a combfeszítő izmok (quadriceps) hatásfokát,
  • vezesse a térdízület hajlítását-nyújtását,
  • és védje az ízületet a külső behatásoktól.

A térdkalács a combcsont elülső vályulatában, az ún. trochleában mozog. Ha ez a mozgás nem pontosan középvonalban zajlik, hanem oldalra tolódik vagy instabil, a patella és a combcsont közötti porc túlzott terhelést kap. Ez okozza a patellofemoralis fájdalmat.

A PFPS több tényező együttes hatására alakul ki. A leggyakoribb okok:

  • Túlterhelés: ismétlődő hajlítás-nyújtás (pl. futás, ugrás, lépcsőzés).
  • Biomechanikai eltérések: X-láb (valgus térd), a térdkalács magas állása (patella alta), sípcsonttorzió.
  • Izomegyensúly-zavar: a combfeszítő izmok közötti diszbalansz, főleg a belső combizom (vastus medialis) gyengesége.
  • Patella instabilitás: a térdkalács nem marad a vályulat középvonalában, hanem oldalra csúszik.
  • Nem és életkor: serdülő- és fiatal felnőtt nőknél jóval gyakoribb.
  • Egyéb tényezők: lapos láb, rossz cipő, hirtelen edzésterhelés-változás.

Ezek a tényezők önmagukban is okozhatják a panaszokat, de gyakran több tényező együttesen áll a háttérben.

A patellofemoralis szindróma tünetei jellegzetesek, de nem mindig egyformák minden betegnél. A leggyakoribb panaszok:

  • Elülső térdfájdalom: futás, ugrás, guggolás, lépcsőzés közben jelentkezik.
  • Fájdalom ülés közben: hosszabb ideig hajlított térddel („mozi szindróma”).
  • Ropogás, kattogás: a térdkalács mozgásakor hallható vagy érezhető.
  • Duzzanat, feszülésérzés: terhelés után fokozódhat.
  • Instabilitásérzés: a beteg úgy érzi, mintha a térdkalácsa „kicsúszna”.

Fontos tudni, hogy a panaszok gyakran kétoldaliak, és hónapokig-évekig fennállhatnak, ha nem kezelik.

A diagnózis felállításához az orvos több módszert használ:

  • Anamnézis: a beteg kikérdezése a fájdalom jellegéről és a provokáló mozgásokról.
  • Fizikális vizsgálat: speciális tesztekkel vizsgálják a patella stabilitását és a fájdalmat (pl. Clarke-teszt, patella apprehension teszt).
  • Képalkotó vizsgálatok:
    • Röntgen: a térdkalács helyzetét és a tengelyállást mutatja.
    • MRI: a porc állapotáról és esetleges chondromalaciáról ad pontos képet.
  • Differenciáldiagnózis: ki kell zárni más térdbetegségeket, pl. meniscus sérülést, szalagszakadást vagy kezdődő arthrosist.

A PFPS kezelése többnyire konzervatív, azaz műtét nélkül történik. Csak ritka, súlyos esetekben van szükség sebészi beavatkozásra.

  • Aktivitásmódosítás: a fájdalmat kiváltó sportok ideiglenes kerülése, a terhelés csökkentése.
  • Gyógyszeres kezelés: fájdalom- és gyulladáscsökkentők rövid távon.
  • Gyógytorna: a leghatékonyabb módszer, amely magában foglalja:
    • a combfeszítő izmok erősítését, különösen a belső részt (vastus medialis),
    • a csípő- és farizmok edzését a patella stabilizálására,
    • nyújtó gyakorlatokat a merev izmok lazítására.
  • Fizioterápia: ultrahang, lökéshullám-terápia, kineziotape.
  • Segédeszközök: patella tape vagy térdrögzítő, amely segíti a térdkalács központosítását.
  • Hialuronsav vagy PRP: ritkábban alkalmazzák, inkább akkor, ha a PFPS mellett porckárosodás is jelen van.
  • Arthroszkópia: anatómiai akadály vagy túl feszes oldalszalag esetén.
  • Tengelykorrekciós műtétek: súlyos deformitás esetén, ha konzervatív kezelés nem segít.

A PFPS-ből való gyógyulás hosszú távú folyamat, de a prognózis többnyire jó.

  • Időtartam: konzervatív kezeléssel a betegek többsége 3–6 hónap alatt panaszmentessé válik.
  • Rehabilitáció: a quadriceps és a csípőizmok erősítése kulcsfontosságú, még akkor is, ha a panaszok megszűntek.
  • Megelőzés: a rendszeres nyújtás, a fokozatos edzésterhelés és a megfelelő lábbeli használata segíthet a kiújulás megelőzésében.

A patellofemoralis szindróma a fiatal felnőttek leggyakoribb nem-traumás térdfájdalma. Bár sokszor makacs és hosszú ideig tartó panaszokat okoz, a jó hír az, hogy a legtöbb esetben műtét nélkül, gyógytornával és életmódbeli változtatásokkal jól kezelhető. A korai felismerés, a rendszeres rehabilitáció és a megfelelő sportválasztás kulcsfontosságú a teljes felépüléshez és a kiújulás megelőzéséhez.

Gyakori kérdések

Miért gyakoribb nőknél a PFPS?

A szélesebb medence miatt a térd gyakrabban kerül befelé dőlő helyzetbe (valgus), ami instabilitást okozhat a térdkalácsnál.

Meg lehet gyógyulni műtét nélkül?

Igen. A legtöbb beteg konzervatív terápiával és rendszeres gyógytornával teljesen panaszmentes lehet.

Milyen sportokat végezhetek PFPS mellett?

Ízületkímélő sportokat, pl. úszást, kerékpározást, nordic walkingot. A futás és ugrálás átmenetileg kerülendő lehet.

Mennyi idő a felépülés?

Átlagosan 3–6 hónap. Rendszeres torna nélkül azonban a panaszok visszatérhetnek.

Scroll to Top