Impingement szindróma: tünetek, okok és kezelési módok
Az impingement szindróma, magyarul váll ütközési szindróma, az egyik leggyakoribb oka a vállfájdalomnak. Sokan először csak azt veszik észre, hogy a kar emelése közben kellemetlen érzés, majd éles fájdalom jelentkezik, főleg ha a kart oldalra emelik vagy a fej fölé nyújtják. Mások arról számolnak be, hogy éjszaka nem tudnak nyugodtan aludni, mert a vállukba sugárzó fájdalom felébreszti őket. Ez a kórkép tehát nem csupán a mindennapi mozgást nehezíti meg, hanem az életminőséget is jelentősen ronthatja.
Mi is az impingement szindróma?
A vállízület különleges felépítésű: nagy mozgástartományt enged, de közben rendkívül érzékeny a túlterhelésre. Az impingement szindróma lényege, hogy a vállcsúcs (acromion) és a felkarcsont feje közötti keskeny térben futó inak és nyáktömlők ismételten becsípődnek. Ez a folyamatos súrlódás gyulladást, duzzanatot, majd hosszabb távon ínkárosodást okozhat. Ha a folyamat kezeletlen marad, akár rotátorköpeny-szakadás is kialakulhat, ami sokkal komolyabb panaszokat idéz elő.
Miért alakul ki?
Az impingement szindróma kialakulásában több tényező játszik szerepet. Az anatómiai adottságok közül fontos az acromion alakja: ha a vállcsúcs kampós vagy lejtős, a tér szűkebb lesz, és könnyebben alakul ki becsípődés. Ehhez társulhatnak csontkinövések vagy meszes felrakódások, amelyek tovább csökkentik a rendelkezésre álló helyet.
A funkcionális tényezők is lényegesek: ha a vállat mozgató izmok, különösen a rotátorköpeny és a lapockát stabilizáló izmok gyengék, akkor a kar mozgása során a felkarcsont kissé elmozdul, és az inak nagyobb nyomás alá kerülnek. Nem ritka, hogy sportolók, akik sok fej fölötti mozgást végeznek – például úszók, teniszezők vagy röplabdázók – szenvednek ettől a problémától. Ugyanígy a fizikai munkát végzők körében is gyakori, hiszen náluk a váll folyamatos igénybevételnek van kitéve. Az életkor előrehaladtával pedig az inak degenerációja és a csontelváltozások miatt nő a kockázat, így középkorú és idősebb embereknél is sűrűn találkozunk az impingement szindrómával.
Milyen tünetekkel jár?
A legjellemzőbb panasz a fájdalom, amely különösen akkor erősödik, amikor a kart oldalra vagy fej fölé emeljük. Az orvosok ezt „painful arc”-nak nevezik, vagyis fájdalmas ívnek, amely 60 és 120 fok közötti karoldalemelésnél jelentkezik. Sok beteg arról számol be, hogy éjszaka sem tud nyugodtan pihenni, mert a vállfájdalom felébreszti, főleg ha az érintett oldalán fekszik. A mozgás beszűkül, a kar fej fölé nyújtása vagy a hátra mozdítás egyre nehezebbé válik. Gyakran tapasztalható vállgyengeség is, mivel a rotátorköpeny inai a gyulladás következtében nem tudnak megfelelően működni. Egyesek kattogást vagy ropogást is éreznek, amely a szűk térben mozgó inak súrlódásából ered.
Hogyan állapítják meg a diagnózist?
Az impingement szindróma felismerése orvosi vizsgálattal történik. A fizikális vizsgálat során az ortopéd szakorvos speciális tesztekkel próbálja kiváltani a tüneteket, például a Neer- vagy Hawkins-teszttel. Ezek a mozdulatok jellegzetes fájdalmat provokálnak, ami segít a diagnózisban. Képalkotó vizsgálatok is hasznosak lehetnek: a röntgen kimutatja az acromion alakját és az esetleges csontkinövéseket, az ultrahang alkalmas az inak állapotának és a gyulladásnak a vizsgálatára, míg az MRI részletes képet ad a lágyrészekről, és segít kizárni más betegségeket, például a befagyott váll szindrómát vagy az ínszakadást.
Milyen kezelési lehetőségek vannak?
A váll impingement szindróma kezelése több lépcsőben történhet, és sokszor konzervatív módszerekkel is jó eredmény érhető el. A legfontosabb a pihentetés, vagyis a fájdalmat kiváltó mozgások kerülése. Gyakran alkalmaznak nem-szteroid gyulladáscsökkentő gyógyszereket, amelyek mérséklik a panaszokat. A fizioterápia és a gyógytorna központi szerepet játszik: a cél a váll izmainak megerősítése, különösen a rotátorköpeny és a lapockastabilizálók edzése. Ezzel elérhető, hogy a kar mozgása során a felkarcsont stabilabban álljon, és a becsípődés megszűnjön. Egyes esetekben injekciós kezelés, például kortikoszteroid vagy hialuronsav adása is szóba jöhet, amelyek csökkentik a gyulladást és javítják a mozgást. Ha a konzervatív terápia nem hoz eredményt, artroszkópos műtét végezhető, amelynek során eltávolítják a gyulladt nyáktömlőt, leborotálják a csontkinövéseket, és megnövelik a vállban rendelkezésre álló teret.
Mit tehetünk a megelőzésért, és mire számíthatunk?
Az impingement szindróma megelőzésében a helyes testtartás, a váll és hát izmainak rendszeres erősítése, valamint a fej fölötti mozgások helyes technikai kivitelezése játszik kulcsszerepet. Sportolóknál különösen fontos a megfelelő bemelegítés és nyújtás, valamint a fokozatos terhelés. A prognózis általában jó: ha a beteg időben fordul orvoshoz, és megkezdi a megfelelő kezelést, a legtöbb esetben teljes gyógyulás érhető el. Kezeletlenül azonban a betegség tartós fájdalomhoz, mozgáskorlátozottsághoz, sőt ínszakadáshoz is vezethet.
Az impingement szindróma tehát egy gyakori, de jól kezelhető vállprobléma. A korai felismerés és a tudatos életmód segít abban, hogy a betegek elkerüljék a súlyosabb szövődményeket, és visszanyerjék a válluk szabad, fájdalommentes mozgását.
Gyakori kérdések – Impingement szindrómára
Milyen tünetek utalnak impingement szindrómára?
Vállfájdalom a kar emelésekor, éjszakai panaszok, mozgáskorlátozottság és gyengeség.
Mennyi idő a gyógyulás?
Konzervatív kezelésnél több hét–hónap, műtét után 6–12 hónap teljes rehabilitáció szükséges.
Segít-e a gyógytorna?
Igen, a célzott gyógytorna az egyik leghatékonyabb módszer a becsípődés megszüntetésére.
Mindig szükséges műtét?
Nem. A legtöbb eset konzervatív terápiával – gyógyszerek, injekciók, gyógytorna – is jól kezelhető.